Károly

Károly rokkant nyugdíjas, több komoly szívműtétje volt, emellett cukorbeteg is. Egyedül neveli 6 éves kisfiát (Marcit), és 5 éves kislányát (Borit). A gyerekek édesanyja, amíg Károly kórházban volt eladta a lakásukat, és elhagyta őket. Mindez akkor történt, amikor a gyerekek még egészen kicsik voltak, és azóta nem látogatja a családot. Teljesen eltűnt az életükből, gyerektartást sem fizet.

Így a gyerekek egy időre a Gyermekek Átmeneti Otthonába kerültek, majd a Családsegítő központ segítségével a család 2012 februárjában beköltözhetett egy szoba konyha, komfort nélküli “krízislakásba”. Ott csak egy évig maradhattak, és most végre beköltözhettek egy kis bérlakásba, ami igaz, hogy teljesen üres volt, mégis egy új élet kezdődhetett számukra!

A család havi jövedelme összesen 147.000 Ft, ami a rokkantsági nyugdíj, a családi pótlék, és az állam által fizetett gyerektartásból tevődik össze. A lakás rezsije havonta 70.000 Ft körül van.

Amíg a krízislakásban éltek, Károly összespórolt egy kevés pénzt, és a mostani lakásukba ebből tudott venni néhány bútort, mosógépet, hűtőt, ami az életük minimális beindításához kellett. A lakás egyszobás, és szépen rendben van tartva.

Amikor meglátogattuk Károlyt, a kisfiú is otthon volt. Marcika nagyon élénk, nyitott, kedves kisfiú, és Károly láthatóan büszke rá. Persze megmutatta Bori fényképét is, és nagy szeretettel mesélt róla.

Kérések voltak:

• egy heverő, mert beköltözéskor csak egy kétszemélyest vettek

• egy mikrohullámú melegítő,

• edények

• konyhaszekrény

• porszívó

• kávéfőző

Károly minden kérése teljesült!

Adományozók voltak: Flank Márta, Frisch Györgyné, Hoffmann Andrea, és Sadeczky Ilona