Kiemelt támogatásaink

2017

​

Tomi és családja

​

Károly élettársának 3 gyermeke volt, amikor megismerkedtek. Jelenleg 3 közös gyermekük van, a legkisebb 3 hónapos, így hat gyereket nevelnek nagy odaadással. A legkisebb fiú, Tomi 2 éves múlt. 2016 májusában került az egyik kórház onkológiai osztályára, mivel a hasában egy kiterjedt, a környező és távoli nyirokcsomókra átterjedő, valamint a mellkasban, a nyakra és a csontra is ráterjedő rosszindulatú daganatot találtak. Az elmúlt hónapokban 3 kórházban voltak fekvőbeteg osztályon úgy, hogy novemberig ki sem jöhetett Tomi egyetlen napra sem, és azóta is csak napokat tölthetett otthon a családdal. Tekintettel Tomi életkorára, az egyik szülőnek 24 órában bent kellett tartózkodnia a kórházban, így az édesapa otthagyta a munkahelyét és hónapokra munkanélküli lett. Tavaly szeptemberben felvették az édesapát a kórházba dolgozni, azóta legtöbb esetben a minimálbér 60 %-át kapja táppénzként. Az édesanya GYES-en van.

Tomi még csak szeptemberben volt 2 éves, de a Gyermekkórház büszkesége. Több mint 9 hónapja hihetetlen erővel küzd, 2016-ban számtalan műtéten esett át, többféle kemoterápiás kezelést kapott. Ezeknek a végére ért, és február 2-án visszakaphatta a saját őssejtjeit. Most egy 100 napos krízisidőszak vár rá, ami alatt megfelelően kellene reagálnia a szervezetének az új sejtekre. Ez steril környezetet igényel, így a kicsi Tomi csak kesztyűvel nyúlhat bármihez, és bárkihez, folyamatosan maszkot kell viseljen, és az idegenek is csak lábzsákkal, és köpenyben közelíthetik meg. A szülőket minden oltással ellátták, a testvéreké is folyamatban van. Tomit a betegség testi, lelki szinten egyaránt megviselte. Nyáron kétszer újra kellett éleszteni, a nyakát meg kellett nyitni, hogy levegőhöz jusson, a végtagjai csont soványak lettek, a hasa puffadt, a haja kihullott, de a szemeiből elszántság és bölcsesség sugárzik, … felnőtt a feladathoz. A kisfiú csontsovány, a gyengeségtől olykor összeesik ha menni próbál, de újra és újra feláll, és továbbmegy. Pár hete még nagyon rossz állapotban volt az utolsó kemoterápiás kezelést követően. Csontjai most is fájnak, de megfigyelte, hogy hogyan masszírozzák és már ő maga is igyekszik segíteni saját magán. Int az orvosoknak, ha nem mosakodtak be mielőtt vizsgálnák, lefogja azokat a testrészeit, amiket nem szabad, hogy krém érjen, tudja, és közreműködve csinálja a kezeléseket.

​

De nem csak ő hős, hanem a többi 5 testvér is (Rebeka 3 hónapos, Ani 4, Beni 7, Marci 11, és Sanyi 12 éves), akik ha szükséges, akkor fél napokat töltenek a kórházi váróban, akik lemondanak a szükségleteikről, és otthon - az egyszobás lakásban - minden szabályt betartanak, hogy időnként hazajöhessen a kistesójuk. Több éve ismerik a családsegítő szolgálat munkatársai a családot, de anyagi gondokra sosem panaszkodtak, mindenre előteremtették a szükséges pénzt. Most viszont az újszülött érkezése, és a súlyos gyermekbetegség erőn felüli terheket rótt rájuk (nem csak anyagiakban, hanem lelkileg is). A különböző segédeszközök, gépek, gyógyszerek beszerzése számos plusz kiadást jelentett és jelent ma is a családnak, ahol egy kereső van/volt.

​

Megvettük a sterilizáló készüléket, így Tomi már másnap hazamehetett a kórházból. Most az őssejtbeültetést követő 100 napig nagyon kell drukkolni, mert ez az időszak szinte mindent eldönt. Tomi semmilyen betegséget nem kaphat el, így a testvérek is beoltva, beöltözve, szájmaszkban vannak otthon, de nagyon boldogok, hogy Tomi velük lehet.

​

Sajnos az átmeneti javulást, a reményteli hazamenést követő hetek után Tomi állapota rohamosan elkezdett romlani. A világ legerősebb kisgyereke sem bírta tovább. Elfáradt, feladta. Osztozunk a család mély és feldolgozhatatlan fájdalmán.

A családot megpróbáltuk végigkísérni, és érzékenyen, rugalmasan, mindig a legszükségesebb dolgokkal igyekeztünk támogatni Tomit, édesapát, édesanyát és a testvéreket.

Adományozók: Anonim adományozó, Bay Gábor, Dávid Andrea és Czoboly Miklós, Friss Ágnes, Grósz Judit, Mélykuti Ilona és Elek László, Michna Terka, Nagy Roland, SZJA 1%

 

2014

​

Pék-cukrász tanuló

Alapítványunkhoz az alábbi levél érkezett. Ebben az esetben kivételt tettünk, és annak ellenére, hogy a fiú vidéken él, szeretnénk az Eranus segítségével számára pénzt gyűjteni, hogy befejezhesse a tanulmányait.

"Tisztelt Alapitvány!

 X.Y. vagyok 20 éves, és ……-on élek bátyámmal. Édesanyámat 2011 nyarán vesztettem el, édesapám nagymamámmal él. Nem jó kapcsolatot ápolunk vele. Jelenleg …..-ben lévő ……. Szakközép és Szakiskola 12. es tanulója vagyok, jövőre végzem el az álmaim szakmáját: Pék-Cukrász lesz belőlem. Az idei év viszont nehézségekkel indult, mert szeptember 1.-től. megszűnt a 14.900 Ft családi pótlék, mivel elmúltam 20 éves. De a tandíjat fizetni kell. Tavaly év végi átlagom kitűnő volt. A havi megélhetésünk kicsit nehézkes főleg, hogy jön a fűtési szezon. Rezsi, lakás részlet és más kiadások. Ez a szakma minden álmom. Nem szeretném ott hagyni az iskolát, ha lehet, ezért kérem önöket, ha tudnak, bármilyen módon segíteni, nagyon megköszönném! Tisztelettel X.Y."

 

Adományozóink összefogásával a 2014/15-ös  tanévben végig tudjuk a kiváló tanuló fiút abban segíteni, hogy sikerrel befejezhesse tanulmányait.

Adományozók: Anonim adományozó, Barna Mária, Deák-Somogyi család, Grósz Judit, Simonovits András, Simonovits Bori, Simonovits Zsófi, Pálfi Péter, Recski Anna, és Tosics Iván

 

2013

 

Edit

​

Mikor Edittel két évvel ezelőtt megismerkedtünk, igen nehéz körülmények között élt három gyermekével. Munkaviszonya már több éve nem volt, de mindent megtett, hogy el tudjon helyezkedni. Ez azonban az alacsony iskolai végzettség, szakmai képzettség hiányában teljesen lehetetlennek tűnt. Edit gyermekeit nagy szeretettel, következetes szigorúsággal nevelte. Mindhárman jól tanultak. Megismerkedésünkkor egy egyszobás bérlakásban éltek.

Másfél évvel később újból kapcsolatba kerültünk az édesanyával. A nyár folyamán egy rettenetes tragédia következtében középső gyermekét elvesztette. A haláleset mind lelkileg, mind anyagilag szinte reménytelen helyzetbe sodorta a családot.

Az Eranus tagjainak összefogásával sikerült egy irodai állást találnunk Edit részére, ami lehetővé tette, hogy ha szerény körülmények között is, de mindennapi kiadásaikat fedezzék, és a temetésre felvett kölcsönöket kis részletekben törleszteni tudják. 2013 januárjától a fűtetlen bérlakásból Edit gyermekeivel egy új helyre tudott költözni, egyik adományozónk segítségével pedig megkezdtük a hátramaradt gáztartozás törlesztését.

Edit már másfél éve dolgozik, munkahelyén nagyon szeretik. Gázdíj tartozásának utolsó részletét is sikerült 2014 januárjában törleszteni, így tartozása megszűnt. A rendszeres élemiszer adományok pedig lehetővé tették, hogy Edit gyermekeivel mára ha szerény körülmények között is, de kiegyensúlyozottan, biztonságban él.

Adományozók: Cserti-Szauer Csilla és Cserti József, Lechnerné Vadász Judit

 

Teréz

​

Teréz és két iskolás fia (14, ill. 10 évesek) borzasztóan lelakott, egyszobás önkormányzati lakásban élnek. A lakás hideg és nyirkos! A kézzel mosott ruhák sok vizet párologtatnak, és nehezen száradnak meg.

Évek óta nagyon rosszak az anyagi körülményeik, így a lakáson rengeteg adósság halmozódott fel. Teréznek jelenleg sincs munkája, az összes havi fix jövedelmük 51.000 Ft (családi pótlék + aktív korúak támogatása). A rezsijük 10.000 Ft körüli havonta. Teréz különböző alkalmi munkákkal próbálja kiegészíteni a bevételeiket.

Látogatásunkat megelőző héten családi bosszúként betörtek hozzájuk, és gyakorlatilag kiürítették a lakást. Amit nem tudtak elvinni, azt összetörték, használhatatlanná rongálták. Terézék helyzete így teljesen kilátástalanná vált. Az üres lakásban még szembetűnőbb volt a falak rossz állapota, és a penészfoltok.

Adományozóink jóvoltából már eddig is sokat tudtunk segíteni: kaptak mosógépet, centrifugát, olajradiátort, két fotelágyat, kinyitható kanapét, szekrényt, főzőlapot, konyhabútort, és a falak alapozásához és festéséhez szükséges anyagokat. A festést Teréz baráti segítséggel oldotta meg!!

Lakásuk, életterük lassan-lassan újból lakhatóvá, élhetővé válik.

 

Adományozók: Anonim adományozó, Bertus Barcza Tímea, Hoffmann Andrea és Simonovits András, Lechnerné Vadász Judit, McDaniel College PreMed programjának diákjai és a Semmelweis Egyetem hallgatói, Merényi Ágnes, Pálfi Péter, Sívó Andrea, Tuza Bereniké, Virág Judit.

​

A konyhabútor felső elemeit Endre szerelte fel a falra. Ebben az a különleges, hogy ez az első eset, amikor olyan valaki segít egy hozzánk forduló családnak, aki a korábbiakban maga is kapott támogatást az Eranus alapítványtól. 

​

 Sajnos még egy nagyobb összeget be kell fizetnie Teréznek, hogy felszerelhessék náluk a kártyás villanyórát. És közeleg a tanévkezdés is, ami ugyancsak sok rendkívüli kiadással jár…

Elmentünk Terézzel megvenni a tanévkezdéshez szükséges eszközöket. Vittük magunkkal a listát, amit a gyerekek az iskolában kaptak.

​

Adományozó: Virág Judit

 

2012

 

János és 9 gyermeke

​

A családban 8 kiskorú, és egy nagykorú gyerek él. A gyerekek közül három a felesége előző házasságából való, János 14 éve mégis sajátjaiként neveli őket. Két és fél éve a felesége váratlanul otthagyta őket, és azóta az apa egyedül látja el a kilenc gyereket!! Eleinte az anya még meglátogatta a családot, de nyolc hónapja nem is jelentkezett. Mivel a családi pótlék a felesége nevére érkezett, hosszasan pereskedni kellett, hogy a pénzt Jánosnak ítéljék.

Egy önkormányzati, egyszobás lakásban élnek. A szobát a 10 ember számára biztosított fekvőhelyek gyakorlatilag megtöltik, bár az ágyak többsége kihúzható, illetve napközben egymás tetejére vannak téve a matracok. A fűtés télen életveszélyessé vált a kémény rossz állapota miatt, ezért kéményseprői utasításra le kellett bontani, és villanyradiátorral próbáltak meleget csinálni.

János GYET-en van, mert a legkisebb gyerek még csak 5 éves. Jelenleg a gyerekek után kapott összesen 178.000FT-ból tartja el a tíztagú családot!!!! A családsegítőtől kapnak napi egyszer meleg ételt, amit az apa haza visz, és otthon esznek meg.

A gyermekjóléti központos kapcsolattartótól tudjuk, hogy a gyerekek rendesen járnak iskolába, jól tanulnak, János nagyon jó apa, igyekszik ellátni a szinte lehetetlennek látszó feladatát. Az, hogy a felesége otthagyta őket nemcsak lelkileg, de fizikailag is megviselte. Elmondása szerint nagyon lefogyott, szeme meggyengült és más bajai is lettek.

János gyermekotthonban nőtt fel, sem rokonai, sem barátai nincsenek. Vagyis senki, akire támaszkodhatna!

Amikor először látogattuk meg a családot, azt láttuk, hogy a falak nagyon piszkosak, penészesek. A bútorok elhasználódtak. A padlószőnyeg szintén nagyon rossz állapotban volt, mert a gyerekek, mivel nincs a szobában asztal, sok mindent a földön ülve csinálnak.

​

A fürdőszobát és a konyhát is szörnyű állapotban találtuk. A hűtőszekrény elromlott.

​

Eranusunk kuratóriuma megszavazta Jánoséknak a kiemelt támogatást, ami valójában a lakás felújítását, és újra bútorozását jelenti.

Megcsináltuk a munkatervet, felmértük a szükséges anyagok mennyiségét, és hozzáláttunk a tárgyi és anyagi adományok gyűjtéséhez.

Szerencsére János eredeti képzettsége festő-mázoló, így csak a csempézéshez kellett fizetett segítséget keresnünk. Jánossal együtt mentünk vásárolni a felújításhoz szükséges anyagokat, de természetesen tudtuk, hogy időközben újabb és újabb dolgokra lesz szükség. Jól sejtettük…

Hétvégén kezdte meg János a munkát. A két nagyobb fiú otthon maradt segíteni. A hét kicsinek mi gondoskodtunk egész napos programról, mert hétvégén nincs napközi, és egyrészt szerettük volna János munkáját ezzel megkönnyíteni, másrészt a gyerekeknek valami maradandó élményt akartunk nyújtani.

Szombaton alapítványunk három önkéntese kiment 7 gyerekkel az állatkertbe. Csodálatos napot töltöttek együtt! Készült a napról egy élménybeszámoló is.

​

Vasárnap másik három önkéntesünk délelőtt a Csodák Palotájába és délután cirkuszba vitte a gyerekeket. Erről a napról is készült fényképekkel beszámoló sok fényképpel!

​

Egy hét múlva már ki lehetett dobni a régi fekhelyeket, mert egy anonim adományozó jóvoltából megérkeztek a kihúzható kanapék

​

 Az új padlószőnyeg egyelőre még becsomagolva maradt.

​

 Azt hittük, hogy már csak napok kérdése, és befejeződik a munka... Sajnos János nem tudta elhelyezni a gyerekeit napköziben, egész nap a lakásban lábatlankodtak, és így szinte minden energiáját a család foglalta le, képtelen volt dolgozni.

Alapítványunk számára nyilvánvalóvá vált, hogy a konyha és fürdőszoba csempézése meghaladja János erejét, de nagyon szerettük volna, ha a júniusban vásárolt, és a lakásba szállított anyagokkal a felújítás végre befejeződne!

A munka csak augusztus 28-án folytatódott, amikor Jánost két barátja megsajnálta, és felajánlotta a segítségét a kőműves munkában. 

Megkezdődhetett a csempék leverése a falról, és a vásárolt 20db sittes zsákban a hulladék elszállítása.

 

 Másnap délelőtt már a fürdőszobában is le volt verve a csempe, és délután felkerültek az első csempék a konyha falára.

​

Sajnos a levert csempék mögött olyan rossz állapotban voltak a falak, hogy a lyukak szinte nyelték a tömítést, és persze így a pénzt is... Sajnos le kellett állni a munkával, de egy anonim támogató pénzadományából további anyagokat tudtunk vásárolni.

Így már másnap folytatódhatott a munka.

​

A konyha csempézésével párhuzamosan elkezdődött a fürdőszoba csempézése is.

 

 

 Szeptember 6-án már majdnem kész a falak csempézése és egy hét múlva már a padlócsempék is a helyükre kerültek.

​

 A család kiemelt támogatása, az élhető lakáskörülmények megteremtése nem jöhetett volna létre adományozóink pénzbeli segítsége (347.000.- Ft), és a rengeteg bútoradomány nélkül: Anonim adományozók; Bódy Éva; Czárán Judit; Czoboly Ernő és Éva; Cserti-Szauer család; Dávid Ágnes és Horváth Zsolt; Fodor Erika; Harsányi Zsuzsa; Hoffmann Andrea és Simonovits András; Inotai Mária; Kárpáti András és Fehér Márta; Nagy Orsi; Lechnerné Vadász Judit; Pálfi Péter; Peturné Lengyel Anna; Recski Anna; Ránki Zsuzsa; Szőnyi Dóra; Váczy László.

 

 

 

2011/2012

 

János

​

Az apa egyedül neveli a 13 éves súlyosan fogyatékos fiát és az egészséges 10 éves kislányát. Az anya kb. 8 évvel ez előtt úgy lépett ki a családból, hogy az apa unokaöccsétől lett állapotos. A beteg fiút otthagyta az apára, a kislánnyal anyaotthonba került, ahol megszületett az újabb kislány, s miután 1 év múlva lejárt a lakhatásuk, állami gondozásba adta a gyermekeket. Az apa mindkét kislányt kivette (a kisebbik is az ő nevét viselte, mert házasok voltak) majd a nem saját gyermek az anyai nagymamához került. Velük él még az apa lány testvére és annak felnőtt fia.

Jánosnak reggelente tolókocsival kell elvinnie a fiát iskolába és tanítás után érte kell mennie. Ezért ápolási segélyen van, és így nem is dolgozhat. A kislánya jól tanul, ő a család „esze”.

A család jövedelmei: apa ápolási díja 33.000Ft, a családi pótlék 40.700Ft, és János testvérének a szociális járadéka, 25.500Ft.

A lakás rezsije (lakbér, víz- és szemétdíj, villany) havonta 27.000Ft körül van.

Sajnos olyan sok tartozásuk gyűlt össze, hogy a gázt kikapcsolták, így jelenleg egy nagyon kis teljesítményű (nem is lakás fűtésére alkalmas), villannyal működő hő ventilátorral fűtenek. 

A szobában az ablakok nagyon rossz állapotban voltak, hiányzott néhány helyen az üveg, és az ablaktokok teljesen el voltak korhadva. János, amikor először náluk voltunk a ventilátort magáhozszorította, mert annyira fázott.

Összesen egy ágy volt az egész lakásban, ami a nagynénié volt, a többiek a földre tett szivacson, ill. leterített paplanokon aludtak. 

A lakásban nincs sem fürdőszoba, sem WC, csak a folyósón. A beteg gyereket János egy csecsemőnek való kis műanyag kádba állva szivaccsal mossa le naponta.

A családnak láthatóan van igénye a tisztálkodásra, a konyhában lévő mosogatón tiszta szivacsot, illetve fogpoharat és fogkeféket láttunk.

Mosógépük nincs, legtöbbször a közelben lakó nagymamánál mosnak. A nagymama, aki 73 éves nyugdíjas, nagyon sokat segít Jánoséknak!

Évek alatt közel 400.000Ft lakbér és közüzemi tartozás halmozódott fel, most próbálnak az önkormányzattól adósságcsökkentő támogatást kérni, de az önrész havi részlet fizetéséhez anyagi támogatásra lenne szükségük!

 

Adományozók segítségével az ablak megjavíttatásához, és a tok cseréjéhez szükséges 70.000Ft-ot összegyűjtöttük, és így a lakásban több fokkal melegebb lett már karácsonyra!!!

Ezt a komoly összeget a következők segítségével tudtuk kifizetni: Czoboly Ernő és Éva, Kárpáti András, Szauer/Cserti család, Váradi Judit, és egy anonim adományozó

Nagy szükség volt egy hűtőszekrényre, a Szauer/Cserti család adománya ez volt.

​

Még karácsony előtt a család részére 5000Ft értékű élelmiszer adomány érkezett, és így a hűtő majdnem megtelt!

 

Békés Dorottya és Békés Bálint adományaként a család egy kanapét, székeket, íróasztalt, konyhai felszereléseket kapott! A bútorok szállítását alapítványunk fizette.

Egy anonim adományozótól kapott a család egy franciaágyat, melynek szállítását a Hoffmann/Simonovits család fizette.

Hála Váradi Judit adományozónak, végre Niki régi vágya is teljesült, és kaptak egy TV-t!

​

2012-ben három hónapig Jánosék intenzív családgondozásban részesültek, és azért fordultak újra hozzánk, mert a gáz után, most már a villanyt is kikapcsolták. Bár tavaly alapítványunk adományokból megcsináltatta az ablakokat, de villany nélkül a lakás mégis fűthetetlenné vált. Így János kénytelen volt a gyerekekkel az egyik rokonhoz költözni, aki átmenetileg  hajlandó volt befogadni a családot. A gyermekjóléti központ munkatársai azonban ezt a helyzetet nem tartják kielégítőnek a gyerekek szempontjából, és csak abban az esetben engedik, hogy a gyerekek az apával maradjanak, ha a lakásuk fűtése újra megoldott lesz.

Alapítványunk két részletben összesen 60.000Ft-ot adományozott a családnak, amelyhez János még hozzáteszi a hiányzó részt, és így még ebben a hónapban a gyerekeivel együtt vissza tudnak költözni a saját otthonukba!

 

 

 

2011

​

Edit

​

Edit évek óta egyedül neveli három gyermekét. 2011 augusztusában Martin, Edit középső gyermeke belefulladt a Lupa-szigeti tóba. Csaba (17 éves) és Klaudia (10 éves) jó tanulók. Csaba gimnáziumba, Klaudia általános iskolába jár. Egyikük sem tudta kiheverni Martin elvesztését.

Amikor Edit segítségért fordult alapítványunkhoz, a család havi jövedelmét a 29.600.- Ft családi pótlék, és a 28.500.- Ft bérpótló juttatás jelentette. Edit próbált különféle ruhaneműt árulni a Bosnyák téri piacon szombatonként, mellyel havi szinten kb. 8-10 ezer forinttal tudta kiegészíteni pénzüket.

Edit intenzíven keresett állást (melyet a munkaügyi kiskönyve is igazol), de 6 elemivel, szakma nélkül reménytelen volt a helyzete.

Martin temetése 320.000.- Ft-ba került, melyet havi 30.000.- Ft törlesztéssel fizet vissza Edit a hitelezőknek. A lakbér havi költsége 45.000.- Ft volt, de a temetés óta nem tudták fizetni. A gázt már kikapcsolták. A sok felhalmozódott tartozás miatt el kellett hagyniuk az albérletüket.

Alapítványunk összegyűjtött használt ruhákat, melyeknek eladásával Edit egy kis pénzhez jutott. De ez csak átmenetileg oldotta meg a helyzetüket, hiszen a legfontosabb volt egy bejelentett munkahely találása Edit részére. Ez év január elsejétől ez is sikerült! További fontos segítségként alapítványunk pénzt gyűjtött a család lakbér tartozásának kifizetésére és kauciót arra az esetre, ha Edit talál kifizethető bérű albérletet. 

A pénzt a következő támogatóknak köszönjük: Beck Andrea, Dávid/Czoboly család, a Hoffmann/Simonovits család, Társadalom 2000. Bt, és Tuza Judit.

Edit köszönő levele (első oldal, második oldal), megerősített minket abban a hitünkben, hogy alapítványunk az adományozók támogatásával fontos munkát végez! (A levélről az eredeti név aláírását az anonimitás érdekében kivágtuk.)